Körös völgyében az első megállapodásunk az icipici Tündérvárnál volt, az utolsó helyünk a szürke Sebesvár omló falainál lesz. A Tündérvár egy sima sziklaoldalhoz van tapasztva és parányi ablakán röpködnek be a tündérkék; Sebesvár egy magas zöld halmon áll és onnan gyönyörű a kilátás. A bástya omló, vastag falán rózsaszín virágot hajt a fülfű. A falakról le lehet látni a várudvarra; a várudvar tele tömött cserjével, kúszó szederindával; a cserjék között nyulacskák futkosnak és nagyon tetszik nekik, hogy oda be nem tud jutni a vadász. Az összefonódó indákon madarak énekelnek; de sem a madarak, sem a nyulacskák nem tudnak semmit a vár múltjáról. Éjjelenként a tudós bagoly huhog valamit: rablásról, sok-sok vérről, a várnak felgyújtásáról, de mindezek nem valami víg dolgok, a tündérkék sem szeretik, azért éjjenként el is kerülik a romokat.
Szebb a Tündérvár környéke a tündöklő vízeséssel, a vízben ringó ezer meg egy csillaggal. De nappal szívesen időznek a bástyán nyíló rózsaszín virágszirmok között és hallgatják a madarak énekét és nevetnek a nyulacskák tapsi fülén.
És most Isten veled te bájos Körös-völgy! Hipp-hopp! teremjünk Bánffy-Hunyadon, a hol a tündérek helyett vidám gyermekekre lelünk.
(Forrás: Gyarmathy Zsigáné: Erdélyország Tündérország – Mesék, igazak, apróknak, serdülteknek – Bp., Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. kiadása 1900.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése