A lelkem nyugtalan, mint háborgó tenger,
Fölzavarta a mai délután,
A Svábhegyen ezer gazdag és víg ember,
Boldog élet nekem nem jut soha tán?
A Svábhegyről eszembe jutott a Lidó,
S a Riviéra napsütött partjai,
Csillogó palotáival Monte-Carlo
És Ostende homokos zátonyai.
Ti hívtok engem s az egész világ,
S mégis, talán nem látlak titeket,
Akkor hiába az egész rohanás,
Hiába az előttem ragyogó kikelet.
(Forrás: Segesváry Viktor: Ifjúkori versek és írások 1951-1953)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése