A „Tiszta szó kell” Virágh Ferenc tehetséges fiatal költő elsőszülöttje. Hogy fiatal költő, azt valószínűvé teszik azok a versei, amelyekbe összehordta a kábelt, a jazz-bandet, a betonpalotákat, a sínrendszereket, a fényreklámokat stb. - szóval mindazokat a világvárosi rekvizitumokat, amelyek a jó tüdejű fiatal költőt rövidúton okozati összefüggésbe hozhatják a korral.
Hogy pedig Virágh tehetséges költő: fentieknél sokkal különben bizonyítják azok a finom zsáner- és hangulatképek, amelyekben homokos, szomorúfűzes nyíri tája elevenednek meg teljes formákban, földízű nyelven. (Vonaton a Nyírségre, Nyíri vinkó dicsérete.)
Virágh kisvárosi költő, de az ő kisvárosában nincsen helyi jellegzetesség. Melyik kisvárosi kávéházra nem volna egyazon érvényű a költői panaszkodás: „...bús csokrában én is itt vergődöm pállott, könyörtelen, vad vízben, az ízetlen unalom vázájába szorítva.”
A nyírségi szonettek mellett van néhány verse, amelyekben imponáló szín- és stílusérzékről tesz tanúságot. „Éjszaka” című versét pld. ezzel a játékosan szellemes ötlettel fejezi be:
...felhősárkány fut az égre. Éhes.
Utána apró kölykei loholnak.
Szétnéz. Élelmet keres. Hirtelen
Egy harapásra bekapja a holdat.
Magyarabb és mélyebb lelki rétegekből támad a „Nyárvégi hajnal” látomása:
Persze nem mindenütt ilyen tiszta és célratörő. határozott arcél vagy pláne egységbe látott világkép nem alakul ki költészetéből. A kötet elején lévő versek (Nyugtalanság átka, Adj kevesebbet Uram, Váltott lovakon a halálba) Ady-utánérzései mellett a továbbiakban inkább Juhász Gyulával tart komolyabb és bensőségesebb rokonságot. A falusi utcán: „Egy régi verset mondok s búsan magam bolyongok” - írja, mint hajdan Tóth Árpád, míg Kosztolányira inkább csak a „vad” jelző kevésbé frappáns összetételekben, de éppoly sűrű használatával emlékeztet.
Aki szeret fiatal költők első könyvében szemelgetni: a „Tiszta szó kell”-ből egy kiteljesülhető tehetségnek derekas ígéretét nyerheti.
(Fenyő László)
(Forrás: Nyugat)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése