A dalvilág boldog világ,
És népe oly szelíd!
Itt bizton elteszem magam
Ha van, mi háborít.
Kis lombos nyári sátor az,
Hol nincs forró sugár,
Hol fel s alá a képzelet,
Mint házi lányka jár.
És édes múltat, szép jövőt
Piros füzérbe fon -
S oly lágyszelíden mondja el,
Mi jót remél a hon!
És túl a lombon, messze künn
A zúgó élet van;
Csak résen át tekintem én
Oly csendes-boldogan.
De hajh! merülni kell közé,
Mert tettre hí a kor,
S csak az király az életen,
Ki véle egybeforr.
A dalvilág boldog világ!
Künn más nap süt reám -
Olvadni fog, mint hópehely,
Mit ott benn álmodám.
(Forrás: Kerényi Frigyes összes költeményei – Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda Bp., 1875.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése