Halál, minket csapdád bezárt,
s hogy elcsússzunk, síkos, csalárd
jeget fagyattál szerteszét.
Bizony, szívem gyűlöl, s nem áld,
és mégis tégedet bocsájt
szeretteimhez jó segéd
gyanánt a Hívság ördögét
elűzniök; ez gyötri rég
őket, s hoz rájuk majd halált.
Ki tudja, hogy csapdád s a két
karod keríti életét,
bolond, ha még ürít pohárt.
(Ófrancia eredetiből fordította: Csorba Győző)
(Forrás: Hélinant de Froidmont: A halál versei – Janus Pannonius Társaság Pécs, 1940.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése