Mikor a nyár szétteregeti lombsátorát és a zöldet tele hinti színes virágokkal, a madarak egyszerre csak nagyon vígan kezdenek csicseregni. A Körös fodros vizében lubickolnak Csucsa gyermekei és megértik a madarak örömét; nyár van, nyár van! Nem lesz már üres oda fenn a sziklatetőn az a szép ház. Az ablakok kinyitják fényes üvegszemöket és pirosas fénnyel mosolyognak elő a zöld lombok közül. Eljőnek azok, a kiket úgy szeretnek, a porban játszó parasztgyermekek is. Reggelenként és piros alkonyban végig sétál az utcán az a mosolygós úr, a ki mindig megkérdi a kicsi gyermektől: „Van-e krajcár a zsebben?” - Persze nincs, de a mint megkérdi, tüstént lesz. Ott van a jó úr oldala mellett a szép tekintetű, áldott jóságú úri asszony, a ki mindig olyat kérdez a gyermekektől, a mire nyomban meg lehet felelni és szép szemével benéz a gyermek szívébe, azért tudja, mit mondjon, mit kérdezzen. Meg is szereti minden gyermek az első pillanatra. Aztán eljő az a fiatalabb úriasszony is, a kit jobban esik kisasszonynak nevezni; az is jó, olyan szépen meg tudja cirógatni a gyermekarcokat. Csak jöjjetek, jöjjetek minél előbb! A kellemes Lázár-villa környékén súgni, búgni kezdenek a fiatal fenyőfák; kopár sziklánál, csenevész bokornál nem volt itt egyéb; de jött az a jóságos asszony, méregetett, tervezett, aztán dolgozott a saját szép kis kacsóival is; bizony, neki köszönhetjük, hogy itt vagyunk és szépen nevekedünk. - Mi is! feleli a rózsasor és kibontja kelyhét, hogy édes illattal fogadhassa az ő jó asszonyát, a ki ilyen puha otthont teremtett fának, virágnak és mindennek, a mi csak közelébe esik.
Még a tornyos kis „tekintő” is nagyon várja az asszonyát; bizony acélosabb a Körös vize, fehérebb a kanyargó országút, zöldebbek a hegyek, mikor látják, hogy olyan igaz gyönyörűséggel néz rájuk valaki a „tekintő”-ből.
- Olyan jó itt, olyan édes a pihenés! - mondta egyszer az, a ki megteremtette ezt a bájos fészket - és a mint széttekintett a gyönyörű tájon, szemében megcsillant valami... úgy szereti a természet szépségeit, mint a gyermekeket; azt tükrözi vissza az a megcsillanó fényesség. Fáradtságos nagy munkája után bár lelne itt enyhe pihenést, üdítő nyugalmat.
Bájos Körös-völgy szép tündérkéi! szedjétek le a rét minden virágát, gyűjtsétek össze minden illatát és árasszátok el vele, ringassátok balzsamos szellővel, hadd üdüljön az, a ki letörülgeti a gyermekkönnyeket és szerető édes anyja oly sok kis leánynak. Édes jó kis tündérkék! okvetlenül tegyétek boldoggá azt az áldott jó Janka nénit; bizony megérdemli!
(Forrás: Gyarmathy Zsigáné: Erdélyország Tündérország – Mesék, igazak, apróknak, serdülteknek – Bp., Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. kiadása 1900.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése