Lobogó lángban, csipkebokorban
Zendült meg égi szózatod;
Horeb hegyén a szentelt vadonban
Ott szólítád szolgádat, ott.
Sarú-megoldva lépett
A bokorhoz mely égett
Égett és el nem hamvadott.
Üdv és hosanna! megváltó láng te,
O üdv neked te égi fény!
Szabadságunk hű őre valál te
A rabság hosszú éjjelén.
Egyptom gyászföldének
Vas gőgjét te töréd meg
Robogva harcok szekerén.
Éjnek évadján, haragvó Isten!
Végig suhintád pallosod
S megveréd első szülötteikben
A népet és a zsarnokot.
Kavargó, zord éjfélen
Győztél az ellenségen
És zengjük ma diadalod.
Imánk tömjéne fel hozzád szálldos
Csodáid emlékezetén,
Ki béklyót tördelsz s rabszolgaságot
Nem tűrsz meg a föld kerekén.
Emelj urunk, magadhoz
A szabadság magasztos,
Világra szóló ünnepén!
(Forrás: Kiss József: Ünnepnapok – Bp., 1888., Franklin-Társulat Nyomdája)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése