B.-Hunyad,1893.dec.
Le kell írnom hol lakom. Hát itt lakom B.-Hunyadon, a hol születtem. B.-Hunyad Kalotaszegen van és van Kalotaszegen még sok minden, a mit dr. Jankó bácsi leirt egy nagy könyvben; de én elő tudom sorolni egy kicsiny lapon is, mivelhogy még nem vagyok nagy.
A kertünkből - és mások kertjéből is - el lehet látni a Vlegyászára, ez egy nagy hegy a havasok fölött, azt mondják, hajdan tüzet ontott, most már megvénült, kihűlt és megőszült: még nyárban is van rajta annyi hó, mint egy fehér galamb. Jó lenne azzal a nagy szünidőn havazódni!
Ezen a havasormú vén Vlegyászán vannak nagy barlangok, a barlangokban sok, sok őskori csontváz, madarak és mindenfélék csontjai. Aztán a hegység aljában rengeteg fenyvesek sötétlenek; a fenyvesek között van az a hely, hol egy ifjú hős sírját a tavasszal megkoszorúzták. Mi is elmegyünk néha hős Vasvári Pálnak a sírjához; de csak akkor, midőn magunkra mehetünk apával, mamával.
A honvéd-temetőhöz közel búg egy gőzfűrész és hasgatja az óriás tönköket; estve pedig fehér fényességet szór a sötét fenyvesre; a gyárbeliek villamfény mellett telefonon beszélnek azokkal, a kik távol laknak az ősrengetegtől. Na, de én Bánffy-Hunyadon lakom és azt mondták, hogy onnan írjak, a mit tudok.
Azt tudom - mert egész nyáron abban vagyunk - hogy az ethnografus és festő bácsik, a kik csapatostól járnak erre - eddig még nem igen tudták, mi az a Kalotaszeg; azt hitték, hogy egy falu, hát pedig egy egész vidék; ennek a vidéknek főhelye Bánffy-Hunyad. A kik ide jönnek, azok nagyon dicsérik ezt a helyet és egyre ismétlik: érdekes, nagyon érdekes! De amit ők érdekesnek találnak, abban mi Bélus öcsémmel semmi szépet nem látunk és csodálkozunk is rajta, hogy miért töltik efféle kutatásokkal az idejöket. Milyen jól ellabdázhatnának ez alatt! Bezzeg mi azt tennők, csak lenne hozzá való időnk; de nekünk mindig tanulni kell!
Ezek a tudós bácsik előbb a paraszttelkek udvarain szemlélődnek; nézik a leveles kaput, a csűr oldalát, a ház fedelét, aztán bemennek, dicsérik a kancsókat, a varrottas párnákat... jaj! be unalmas ez nekünk! De azért vezetjük házról-házra őket, mivelhogy a mi vendégeink.
Az már sokkal mulatságosabb volt, mikor tavaly Munkácsy bácsival a vásárt jártuk és kerestük az Árpád vezérünk képéhez való alakokat. Különösen tetszett nekünk, mikor egy rongyos oláhnak azt mondták, hogy adja oda a festőnek rajta levő rongyait, kap helyébe újat. A vedlett bocskora helyett csizmát. Az oláh csak csóválta a fejét és nem állta a vásárt. De édes apa közbe szólt, mire az oláh felcserélte rongyos ruháit az újjal, de közben akkorákat sóhajtott, hogy az csupa kacagás volt.
Az is tetszett nekem nagyon, hogy másnap, mikor az iskolába mentünk, a fiuk mind körülöttünk gyűltek és azt kérdezték:
- Igaz, hogy tegnap nálatok volt a király?
- A festő-király hogy nálunk volt, az igaz.
No, de ez már nagyon régi dolog. Azóta rendkívül sokan megfordultak ott, „a hol én lakom” (ez a címe annak a kihagyott munkának, a mit nekem most meg kell írnom). De még mindig nem igen tudják a tudós bácsik, hogy Kalotaszeg falu nincs. Valamennyi mind oda kívánkozik. Aztán megelégednek B.-Hunyaddal is, mert az mondják, hogy ily festői tájviseletet sehol sem látnak és a leányokat lábon járó tulipánoknak nevezik és nagyon dicsérik... mindent dicsérnek.
A legények is lábon járnak és tulipánjok is van a szűrjökön és mellrevalójokon. Nagyon tetszik nekem, mikor a lakodalmas vendéggyűjtőben utcahosszat táncolnak és összeverik a sarkantyújokat s bokrétás kalapjukat kissé félrecsapják, akkor olyan délcegek; szeretem e legénységet nagyon.... Csak egyszer még sem szerettem! Ez akkor volt, mikor leitatták őket, ráküldték édes apára. Édes apa akkor választási elnök volt; megrohanták és a fejét öt helyen zúzták be.
- Igen, de nem halt ám bele! szokta mondani a kis öcsém.
- Nem bizony, mert koponya sem terem más helyen olyan, mint Kalotaszegen, s még itt is éppen ott, „a hol én lakom”.
Sándor.
(Forrás: Gyarmathy Zsigáné: Erdélyország Tündérország – Mesék, igazak, apróknak, serdülteknek – Bp., Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. kiadása 1900.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése