Az orgona-bokorra cinke szállt,
s a kis rügyeknek halk titkot súgott:
a dombon látta már a napsugárt,
már jönni fog,
s a lombok börtönére fényt havaz!
Smaragd szívekben felpezsdült az élet.
Csodás remény: valahol újra éled
egy régi álom, csillogó tavasz.
Lelkünkben is
ilyen rügyecske tán a gondolat.
A jég alatt
szellem-páncélzat védi: kőkemény.
Egy forró csókra hirtelen kipattan,
s dalos tavasz lesz: csengő költemény.
(Forrás: Wass Albert Életműve Kráter Műhely Egyesület 2003.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése