A Nap lehúnyt. A Földre csend terül.
A csendbe csendes őszi szél vegyül.
Majd szent kezével Isten int maga
S kigyúl az Égnek minden csillaga.
Nevetnek ránk a csillogó szemek.
Felénk kacéran csókot intenek.
A Hold is asszonyosan ránk tekint
s fülünkbe súgja: este van megint!...
A Csend kinyitja háza ajtaját
S paranccsal küldi szerteszét hadát,
Meghagyja nékik minden estelen:
„Az Ég kigyúlt. A Földön csend legyen!”…
Csend van s a Földre hosszú éj terül.
Mesélő éjbe őszi csók vegyül.
A Hold meg asszonyosan ránk tekint,
Siess, - susogja, - hajnal lesz megint!
Forrás: A Természet 20.
évf. 23-24. sz. 1924. dec. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése