Szeretlek, szép magyar hazám,
Sugárérlelte napvirágom,
De bár szerelmem hű s örök,
Dicséretét kinek sem várom.
Mert hisz a hazaszeretet
Természetszabta kötelesség,
Tiltsd meg Grönland lakóinak,
Hogy hómezőiket szeressék!
De van még egy másik hazám,
Az ő szíve – s hogy rája leltem,
Ím száz gyökérrel kötve már
Ez új hazámhoz árva lelkem.
Most erre gondolok naponta,
S a honvágy készt, hogy felkeressem,
Szívem vérét örömmel ontom,
Csak lelkem mindig ott lehessen.
Én is Grönland lakója lettem
S bár jég s fagy van csak új hazámban,
A vágy s szerelmem arra késztet,
Hogy mindörökre csak imádjam!
Ford.: Zoltán Vilmos
Forrás: A Természet 21.
évf. 9-10. sz. 1925. máj. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése