Játszi meséket oszlat az éjben,
Nyögve dühében lejt a Duna,
Partja tövében, prédára készen
Les hegyi mócok démon ura…
Kósza lidércek gyúlnak a bércen…
Barát a hívét most lepi meg!
Itt szelíd álom, … ott gaz a résen…
Ölni, rabolni, mind nekimegy!
Villan a gyáva harci világa,
Gázol a horda tűzpatakon…
Agg, pici árva, kérne… hiába!
Székelyországra tör szabadon…
Álnok olláhfaj ront kebelére,
Bősz viharára éled a Cenk…
Otthon a szittya bár ezer éve,
Hol deli Árpád ércszava zeng!
Messze fehérlő Hargita bája…
Lágy csobogású büszke Maros…
Hűs vize mára hány megye lánya
Könnyeitől bús és zavaros?...
Búgva regélő kék folyam árja
Halk zokogással fut, kavarog,
Üszkös a fája… haj, de ne lássa,
Székely, a csángó: hős magyarok!
Forrás: A Természet 20.
évf. 15-16. sz. 1924. aug. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése