Nem irigyellek ti virágok!
Hisz’ nem mért az Úr tireátok
Sokkal szebb sorsot mint reánk!
T is úgy juttok az életbe,
A borulásba, napsütésbe
S emészt a fagy, a vágy… a láng!
Az éltetők napsugára…
Szelíd tavaszra, forró nyárra
Következik: a hervadás!
Rövid tavasz a mi világunk
És aztán hosszú őszben járunk,
A mi sorsunk is – elmúlás!...
Forrás: A Természet 22.
évf. 11-12. sz. 1926. jún. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése