Ha a kétely mérges tőre
Megsebezte már szíved’,
Ha ki is húzták belőle,
Meggyógyulnod nem lehet.
Űzd el százszor a gyanakvást,
Mind a százszor visszatér,
S fájó kínja – mert nem ad mást –
Mind a sírig elkísér.
Mert ha egyszer porba omlott
Önalkotta istened.
Könnyeid hiába ontod,
Életre nem keltheted…
És ha talán mégis gyáván
Élni vágyol, hova jutsz,
Vesztett hittel, búsan, árván,
Tört reménnyel élj, ha tudsz!
Forrás: A Természet 21.
évf. 5-6. sz. 1925. márc. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése