A nyárnak legutolsó
Rózsája ott virul,
Már minden társa hervad
És szirmuk földre hull;
Nincs egy rokon virága,
Egy bimbó sem közel
És mintha sóhaj volna
Az illat, mit lehel.
Nem nézhetlek magamban
Tar bokron mint epedsz,
Minden testvéred alszik,
Most már te is mehetsz!
Széthullott szirmaidból
Im ágyad itt, ahol
Elhervadt társaiddal
Nyugodtan alhatol.
Ha majd a nap lenyugszik
Szerelmem szép egén,
S hanyatlik a barátság –
Oh, így haljak meg én!
Ha minden hű szív elhagy
S mi drága, elrepül,
Kinek lehetne kedve
Itt élni egyedül…
Angolból fordította:
Zoltán Vilmos
Forrás:
A Természet 21. évf. 3-4. sz. 1925. febr. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése