A mohácsi csatasíkon
Síró lelkek járnak,
Éjfélidőt várnak.
Érkezését várják csendbe’
Bús Lajos királynak.
A mohácsi csatasíkra
- Holdvilágos éjnél –
Ráterül az éjfél.
Szomorún néz Lajos király
Bús Csele-vizénél.
Ezüstös víz sima tükrén
A jelent vigyázza,
S benn’ a multat látja:
Mohács, Mohács, újra Mohács!...
- Ó, magyar nép átka!
Feltámadást vár országom
És amíg ezt várja:
Ezeréves fája
Összeroppan, törzse porlad,
Régi féreg rágja.
Ahány magyar, annyit akar,
Mind igazát védi,
Egymást marja, vérzi.
És hogy a fa egyre korhad,
Egy se, egy se érzi!
Első Mohács nem volt elég:
Pártoskodás átka
A sírt most is ássa…
Mohácsi sír légy mementó,
Légy kiáltó fáklya!
- - - - -
A mohácsi csatasíkon
Síró lelkek járnak.
Cselénél megállnak.
Fájó könnyét törölgetik
Bús Lajos királynak.
Forrás: A Természet 22.
évf. 15-18. sz. 1926. aug. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése