Kevés öröm közt, hóhegyek alatt,
Egy bánatévünk újra elszaladt
S a béklyós kézen itt maradt a béklyó.
A martirnépnek nem jutott csak szépszó…
- S a jajhoz még több jajpanasz tapadt.
Új év derengi első hajnalát.
Harangszó küldi biztató szavát
A hópihéknek sűrű függönyéből,
Az eljövendőt ránk kimérő Égből,
És nyitja új év titkos ajtaját.
Új év! Ki tudja, mit hozol nekünk?
Letört gallyakról hányan s kik szedünk
Megmentett álmot és halvány virágot?
Kit fognak el a gond- és bú-zsiványok?
Ki tudja? – Senki… Csak megyünk, megyünk…
Új év! Remények, álmok ajtaja,
Elcsüggedt lelkek percnyi balzsama:
Segíts! Siess! – és tégy az egyszer értünk,
Tapaszd ki hittel, lágy meleggel fészkünk.
Egy szebb új évnek légy te angyala!
Új év! Te titkok tengermélye, te!
Nem fáj neked a rabok éneke?
A meggyötörtek könnye harmatában
Nem látod-e, hogy mennyi, mennyi gyász van?
- Hozz újabb sorsot, szív reménye, te!
Hozz újabb sorsot, könnyűt, boldogat!
A csonka fának hozz új lombokat!
A megvérzettnek kösd be a sebét,
Irgalmas kézzel fog meg a kezét
S nyisd meg neki az álom-boltokat!
Hozz új esztendőt, végig boldogat!
Forrás: A Természet 22.
évf. 1-2. sz. 1926. jan. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése