Forró nyár van.
A levegő reszket.
A virágon
Ezer lepke repked.
A napsugár
Szép haját kibontja.
Tüzes csókját
Vágyó földre szórja.
Szórja, szórja
Gyümölcsre, virágra.
Sugár-karját
Ölelésre tárja.
Suttog a föld.
Fent a mennybolt kéklik.
Lent a kalász
Áldott magja érik.
Fent: pacsirta
Nótázgat boldogan.
Lent: görnyedők
Imája most fogan.
Harangoznak…
Fent a Nap delelget.
Lent áhítat
Lepi meg a lelket.
Szent csend fent, lent…
Még madár se rebben.
Kenyér terem
A magasztos csendben.
Csak az Ég szól
Ilyenkor a földnek…
És egymásban
El-elgyönyörködnek.
Forrás: A Természet 22.
évf. 11-12. sz. 1926. jún. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése