Fehér papíron fekete betűk!
Nem is oly régen, - hogy hittem bennük!
Szunnyadó lelkemnek szárnyakat adtak,
Végtelen útját az élő gondolatnak!
Hoztátok a mesék tündérvilágát,
Egyetlen tavaszom tarka virágát.
Rózsaszín álmok arany ködét…
Szent, örök eszmék egész özönét!
Szabad bejárást a titkok kapuján
És – mindent visszavettek azután,
A fehér papíron fekete betűk!
Fehér papíron fekete betűk!
Őszülő fejjel – nem hiszek bennük!
Amit ti adtatok – csak kockatorony,
Egymásra fölrakott imbolygó soron…
Megbúvó gyilkos eszméknek, hitnek,
Amiket kacagva keresztre feszítnek!
A pöttöm kis betűk fekete lánca
Naponta változó Igazság tánca,
Amint a mélyben – vagy magasban járnak…
Gyűlöllek!... De hogyha nem jöttök, - várlak!
Fehér papíron – fekete betűk!
Forrás: A Természet 21.
évf. 17-18. sz. 1925. szept. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése