Szíved bágyadt, s álom
Pihen szempilládon.
Nem jutott füledbe
Annak hallomása,
Hogy tövis közt legszebb
A virág nyílása?
Ébredj! Időd drága,
Ne tűnjön hiába!
Kövecses út végén,
Magány országában
Tűnődve ül s rád vár
Barátom magában.
Csalódás ne érje –
Ébredj, ébredj végre!
És ha déli hőben
Izzik az ég boltja,
S a forró homoknak
Szomját nincs, mi oltja –
Szíved mélyén akkor
Az öröm nem él-e?
S lépteid nyomában
Az útszéli hárfán
Nem sír-e fel lágyan
Gyötrelmek zenéje?
Ford.: Zoltán Vilmos
Forrás: A Természet 22.
évf. 19-20. sz. 1926. szept. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése