Hej, ősi föld… te örök izzó katlan:
Mely forrongva egyre, forrongva szakadatlan.
Míg rajtad földi férgecskék mozognak,
Az ős erők bent új munkába fognak.
Te föld, te bűnök, szerelmek tanyája,
Te föld, te kincs, te test, te hegy, te bánya.
Te minden titkot emésztő, te drága,
Te csillagok között Isten virága.
A végtelenbe forgó, izzó katlan,
Mely örök vagy az isteni parancsban.
Te légy a sírom, testem beléd váljon,
A lelkem pedig Istenhez találjon.
Forrás: A Természet 21.
évf. 7-8. sz. 1925. ápr. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése