Bús téli idő van, hó hull a határon,
Jöjj el, jöjj el hozzánk ezüstcsengős szánon,
Óh égi Karácsony!...
Vígan sikló szánon, az égi tejúton,
utadra mosolygó, telt hold világítson,
színezüstpatkói fehér lovaidnak,
Szikráit szórják ki fénylő csillagoknak,
Vertaranyszerszámok, bíboros csótárok
Között ragyogjanak gyémántos boglárok,
Hímeket varrva az ég azúr selymére,
Szőnyeget hímezve, karácsony estére…
Száll a mese, álom, száll a tündérlepke,
Erdőkön, mezőkön, várakba, hegyekbe,
Jöjj el, engedd, szemünk hogy ilyennek lásson,
Óh égi Karácsony!...
… Szálljanak előtted dús égi fanfárok,
Hirdesse jöttödet ezüst harsonájok,
Lámpákat vigyenek előtted, utánad
Hogy égi utadat hozzánk megtaláljad…
A fehér szánkóban ezüstprémmel fedve
Amire csak vágyunk, minden legyen benne,
Drága karácsonyfa sötét smaragd ága,
Itt-ott előbújjék, a kiosztást várva,
Kiosztó angyalkák mosolygó víg serge
Pillangó szárnyakkal legyen körülötte
És a nagy angyalok serege őrködjön
Nagy fehér szárnyakkal rájuk égen, földön…
… És hogy minden teljes biztonságban légen,
- Ne akadj fel Urunk e szerény kérésen,
Édes kis Jézuskánk, óvatosság nem árt, -
Rendeljél melléjük, egy pár magyar huszárt,
Mert nem lehetlen, megtörténhet vélünk,
Hogy elrekvirálják, amit küldesz nékünk…
Forrás: A Természet 20.
évf. 23-24. sz. 1924. dec. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése