Bús jelennek gödrös útján
Lassan rovom lépteim,
Hátranézek s eltűnődöm
Elmult évek vétkein,
Elmult évek könnyén, kínján,
Bénatestű sok napon.
Megállok az idő hídján
És a jövőt kutatom.
Idő hídján, szótlan, árván,
A jövőnket kutatom.
Láthatatlan álomkártyám
Cigányosan kirakom.
Megpróbálom tízszer, százszor
S a jóslat csak újra az:
Eljő az idő-pásztor
S jő vele egy új tavasz!
Forrás: A Természet 22.
évf. 1-2. sz. 1926. jan. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése