Pennámat mérges nyíllá már nem faragom,
Odavan minden háborgásom, haragom,
Feladom minden őrült eszmém, bogaram,
Dalaim éles sólyomszárnya odavan:
Sárból felrepülni kár,
Mikor égig ér a sár.
Sanyarú lelkek, isten légyen veletek,
Hamuvá égett bennem rég a szeretet,
Szívemet kővé, véremet savvá nevelem,
Búcsúzom tőled édes, kínos szerelem:
Kő a szívem, jég a szám,
Kiröhögöm, aki szán.
Botomat immár koldusbottá faragom,
Feladom minden háborgásom, haragom,
S mialatt állja rezgő térd és a tüdő,
Járom a táncot, bárhogy szól a fütyülő:
Nem kívánok egyebet,
Csak egy falat kenyeret.
Forrás: A TOLL 1. évf.
2. sz. Bp., 1929. ápr. 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése