Mintha anyám meghalt volna,
szívemben akkora a bánat!
hideg holttestnek látom a hazámat,
futnék előle bujdokolva,
eszeveszetten futnék, mint a gyermek,
ki, amikor reggel felébred,
szorítását érzi halálba-dermedt
anyja jeges kezének,
és ordítozva vágtat a világnak,
s mint a vak fájdalom ámokfutója,
tőrszúrásnál is sebzőbben sikoltja:
megölték az éjjel édesanyámat!
De nem sírok s nem tudok sehová sem,
tört szívvel mondom. ha így volt megírva,
tegyetek mellé engem is a sírba,
nélküle nem akarok élni. Ámen.
Forrás: Vigilia XII. évf. 1947. március
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése