2020. jún. 18.

Angelus Silesius (1624-1677): A kerubi vándorból


Nem hiszek a halálban: haljak bár minden órán,

Mind valamennyiszer magasabb élet vár rám.

 

Egyedül a halálban lehetünk szabadok.

Mondom: minden dolog között ő a legjobb dolog.

 

Nem élek, nem halok: Isten maga hal bennem,

Én mindig mindenestül ő él az életemben.

 

Mondom: nem hal meg semmi, csak épphogy másik élet,

(Ha még oly nyomorult is), csak a halálban éled.

 

Nem mozgat semmi téged, magad vagy a kerék Te.

Mely magától szalad és nincsen pihenése.

 

Ha válogatás nélkül veszed a dolgokat,

Örömben, fájdalomban nyugalmad egy marad.

 

Ki a pokolban is pokoltalan nem élhet,

Nem adta még magát egészen Istenének.

 

Csoda dolog az Isten: az ő, amit akar;

És ami: azt akarja, mérték- és céltalan.

 

Végtelen nagy az Isten (egyhamar elhiggyétek!)

Soha még ő sem éri végét istenségének.

 

Isten áll, alap nélkül méredzik mérték nélkül.

Ember, megérted ezt, ha szellem vagy szellemérül.

 

Csak egyet szeretek, s hogy mi az, nem tudom:

S mert nem tudom, azért akarom oly nagyon.

 

Ha szeretsz valamit – (nem ez vagy az az Isten!)

Úgy semmit sem szeretsz, hát a valamit vesd el.

 

Boldog való vagyok, vagy tán valótalan,

Mindennek ismeretlen, más és rokontalan.

 

Idő: mint az öröklét: - Öröklét: mind idő, -

Hacsak különbözésük benned nem áll elő.

 

Ki rendületlen-egy, öröm-kín-bánatában,

Attól nincs messze már Isten egyformasága.

 

Mustármag szellemünk; ha napja rá ragyog:

Boldog gyönyörűséggel, mint Isten,  nőni fog.

 

Ember, míg fáradsággal, munkával törsz erényre,

Addig még nem tiéd, csak hadakozol érte.

 

istenhez ne kiálts: a kútfő temagadban:

Amíg el nem tömöd, omlik elállhatatlan.

 

Ha nincs bizalom benned, és úgy imádkozol,

S nem hagysz Istenre mindent: vigyázz, káromkodol.

 

Kinek a lába béna, vakok a szemei,

Éber legyen: tán Istent valahol megleli.

 

Ember, ha nyugtodért keresed az Urat,

Magadat keresed, nem Őt: még szolga vagy.

 

Lehetnék bár szeráf: ha amúgy többet érek

Az Úrnál, legyek inkább leghitványabbka féreg.

 

gonosztól lelkedet kereszt és Golgota,

Ha ott nincs benned is, nem váltja meg soha.

 

Nehéz a szeretet. Szeretni nem elég:

Kell, hogy – mint Isten – a szeretet maga légy.

 

Oly fényben él az isten, amelyhez nincsen út;

Ki úttá maga nem lesz, láttáig sohse jut.

 

Megállj, hová rohansz? Tebenned van a menny:

Soha meg nem találod az Istent más helyen.

 

Hogyan lehet, ó, ember, még valamire vágyad,

Ha átölelted Istent s a mindent megtaláltad?

 

Ki úgy van, mint ki nincs és nem is volt soha,

Az már-már csupa Isten (ó, örömünk oka!)

 

Én nekem kell az Isten, én kellek őneki:

Ő engemet segít, én Őt kifejleni.

 

Az Isten képét hordom. Ha úgy tetszik neki,

Önnönmagát csak bennem, bennünk, szemlélheti.

 

Istennek igéjében élnek a teremtmények:

Hogy omlanának hát el, hogyan enyészhetnének?

 

Olyan csendes az Isten, a semminél is semmibb.

Az látja, aki látja a mindenben a semmit.

 

Kell, hogy a nap legyek és fénnyel festeném meg

Színtelen óceánját a teljes istenségnek.

 

Ford.: Sík Sándor

Forrás: Vigilia XII. évf. 1947. június

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése