2020. jún. 18.

Komjáthy Győző (1883-1966): Emlékezés

 

Gyenge vagyok, ó ház, melyet tető se véd

s kiütötték ezer ablakszemét,

mint öregember, akit védtelen

arculcsapott az idő-végtelen.

Rozsdaették a villamossínek –

élet indult meg? – hinni sem merek:

hogy megindul a tavasz, a csodás,

vagy a halál belénkrögzött szokás? –

és újraéled minden mi nem én,

- az én csak hályog a világ szemén, -

mert egy a világ mindig és közös,

s minden hazugság, ami csak önös.

Kihúzódnak, élnek a roskadt inak,

széppé igéz mindent a téli nap.

 

Forrás: Vigilia XII. évf. 1947. április

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése