Tekintetét a nagy rács összetörte,
s csak azt a fáradtságot érzi még.
Mintha ezer rács lenne csak körötte,
és ezer rácson túl a semmiség.
Könnyű járása, dacos, sima lépte,
mely mindig szűkölőbb körben halad,
olyan, mint erők tánca, körbe lépve,
melyben elkábul egy nagy akarat.
Csak néha mozdul a pupilla fátyla
némán. – Egy kép akkor szemébe fut,
s teste feszült magányát összejárva
elnyugszik, ha szívébe jut.
Ford.: Csanádi Béla
Forrás: Vigilia XII. évf. 1947. május
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése