2020. jún. 18.

Pierre Jean Jouve (1887-1976): Mai versek

 


RUYSBROECK UTÁN

 

Fuss, menekülj e vak borzalom odujából

Krisztus tárt karja vár a szíve repes érted

Keblére vonna már keze közt óvna téged

Építs magadnak fészket

Sebei üregében

Akárcsak a galamb a szirtek üregében.

 

A NAPPAL ÉS A FÉNY

 

Itt e száműzetés honában kék a nap

A fény alant borong a fémes tükrű tenger

Hatalmas síkjain

S a szörnyű ragyogás folyton a szembe csap

 

S vakítva gyöngyözi gyász verejtéke nyirkát

Mert e kékség s e part görög szépségei

Már mind csak börtön és csalás: a lélek inkább

a ködbe száll ahol dúlt fénye gomolyában

 

Pereg a kegyelem s halálunk szent tusája

S villantja vad vitéz kardját kacagva bátran

Szent György a győzelem vörös vérében ázva.

 

JÚDÁSOK

 

Az volt aztán a szép földindulás

Az ördög birodalma sarkaiból kifordult

Vért és tébolyt lövelve lüktetőn

Kapzsi Júdásaink szörnyeteg homlokába

 

Amint a fazekas telke felé futottak

Hogy borzalmuk törvénye teljesüljön

Míg mögöttük a népek tajtékos dühe  habzott

És ostoros haragja dörgött.

 

Ford.: Rónay György

Forrás: Vigilia XII. évf. 1947. február

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése