RUYSBROECK UTÁN
Fuss, menekülj e vak borzalom odujából
Krisztus tárt karja vár a szíve repes érted
Keblére vonna már keze közt óvna téged
Építs magadnak fészket
Sebei üregében
Akárcsak a galamb a szirtek üregében.
A NAPPAL ÉS A FÉNY
Itt e száműzetés honában kék a nap
A fény alant borong a fémes tükrű tenger
Hatalmas síkjain
S a szörnyű ragyogás folyton a szembe csap
S vakítva gyöngyözi gyász verejtéke nyirkát
Mert e kékség s e part görög szépségei
Már mind csak börtön és csalás: a lélek inkább
a ködbe száll ahol dúlt fénye gomolyában
Pereg a kegyelem s halálunk szent tusája
S villantja vad vitéz kardját kacagva bátran
Szent György a győzelem vörös vérében ázva.
JÚDÁSOK
Az volt aztán a szép földindulás
Az ördög birodalma sarkaiból kifordult
Vért és tébolyt lövelve lüktetőn
Kapzsi Júdásaink szörnyeteg homlokába
Amint a fazekas telke felé futottak
Hogy borzalmuk törvénye teljesüljön
Míg mögöttük a népek tajtékos dühe habzott
És ostoros haragja dörgött.
Ford.: Rónay György
Forrás: Vigilia XII. évf. 1947. február
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése