A bor, a nő, az üdvös étel
az életünkkel egy ma már.
A bátor hősnek lenni szégyel
s egyetlen bölcs van: a szamár.
Ki egymagában jár, az ordas.
a többi falkát képez és
csaholva hajszolják. A holdas
ártatlanság a ködbe vész.
Én unom ezt a szörnyű tréfát.
A testet unom és nyögöm.
Ha földönfekve látsz, ne lépj át.
Rajtam taposs, s az ördögön.
Tagadj meg! és tagadd meg aztán
mindazt, amit kezem alkotott.
Kapálj és vess és ülj a padkán.
Dolgozzon, szüljön asszonyod.
Azé a föld, aki házat épít,
kosarat fon és kutat ás
s az élete, ha győzi végig,
kalandos, mint az utazás.
Forrás: Vigilia XII. évf. 1947. június
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése