A csillagok sátra alatt
magány lép át az éjfelen.
A gyermek ébred hirtelen
s arca szürkén a holdba fagy.
Az eszelős sikoltva sír,
a rácsos ablak rámered.
Csodálatos szerelmesek
vonulnak a tó partjain.
A gyilkos borába nevet.
Betegbe belemar a félsz.
Imádkozó apácakéz
fehérlik a kereszt felett.
Álmában dúdol az anya.
A gyermek bámulja az éjt,
nagyratárt szeme most sötét.
Csendül a bordély kacaja.
A pincelyukban gyertya ég,
a halott keze sápatag
csönddel írja be a falat.
Az alvó suttog egyre még.
Ford.: Vidor Miklós
Forrás: Vigilia XII. évf. 1947. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése