Hanyattdőlten s így úsztam én
Soká a nagy vizen,
Mint zaklatott, apró motor
Dolgozott a szívem.
Tüdőm zihált, szám káromolt:
Mocskolta az eget.
Az Úr nevével úsztam én
A mély vizek felett.
Gúnyoltam, köpve sós vizet
És tenger szitkomat;
Vártam, az égbolt visszaszól:
Dördül és rámszakad.
Ezt vártam, ó, hogy vártam én
Akármilyen halált:
Kést, vagy golyót, talán tüzet;
A fullást legkivált.
hogy szidtam őt! A tenger jött
És jól szájoncsapott.
Partra vetett, az arcom ég
S azóta hallgatok.
Forrás: Vigilia XII. évf. 1947. június
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése