2020. jún. 18.

Vidor Miklós: Látvány


A sűrűszálú est felett

álomban lépked a vidék,

holt templomtornyok kéklenek,

a holdon szikrát vet a jég.

 

Fölöttem rézsút elfeküdt,

zúgó fasorok szállanak,

az utak végük kergetik,

hogy még hazataláljanak.

 

Úgy állok itt, az eltűnő

tájékból híven, egymagam,

akár a megkövült idő,

kietlenül és biztosan.

 

Suhogjatok, suhogjatok!

Egy szál emléketek fogom.

Nem röppenek utánatok,

nem integetek búcsuzón –

 

Ha kell, mulandóság leszek,

ha kell, örök bizonyíték.

Az éjjé fagyott est felett

ragyogássá dermedt az ég.

 

Forrás: Vigilia XII. évf. 1947. január

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése