Futok, valami hajt, mákonyos gőz sziszeg
Szívemben, űz a vágy, valami sanda görcs
Ránt a gonosz felé s vágytól görbedt kezem
Maga is olyan már,m int a tiltott gyümölcs.
Ám egykor valaki meghalt – furcsa talány:
Meghalt érettem is – rontás! – ó, futhatok,
Törhetek én már a tiltott gyümölcs után,
Konok kéz: egy halott, mindig csak visszafog.
Könyörtelen Törvény – nálad cselesebb nincsen –
Gerjedező vágyam szent ellensége, Te,
Aki szívemről már egyszer levetted e
Zűrös világ nyűgét: a bűnt, hatalmas Isten,
Tekintsd e gyermeket, e furcsa vézna hőst, -
Veled dacol, pedig fegyvertelen, ruhátlan,
Térdét megsebzették régi imák – a vágyam,
E furcsa Dávidot, ki vágyja, hogy legyőzd.
Ford.: Csapó Jenő
Forrás: Vigilia XII. évf. 1947. január
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése