2020. jún. 18.

Francois Mauriac (1885-1970): Dávid


Futok, valami hajt, mákonyos gőz sziszeg

Szívemben, űz a vágy, valami sanda görcs

Ránt a gonosz felé s vágytól görbedt kezem

Maga is olyan már,m int a tiltott gyümölcs.

 

Ám egykor valaki meghalt – furcsa talány:

Meghalt érettem is – rontás! – ó, futhatok,

Törhetek én már a tiltott gyümölcs után,

Konok kéz: egy halott, mindig csak visszafog.

 

Könyörtelen Törvény – nálad cselesebb nincsen –

Gerjedező vágyam szent ellensége, Te,

Aki szívemről már egyszer levetted e

Zűrös világ nyűgét: a bűnt, hatalmas Isten,

 

Tekintsd e gyermeket, e furcsa vézna hőst, -

Veled dacol, pedig fegyvertelen, ruhátlan,

Térdét megsebzették régi imák – a vágyam,

E furcsa Dávidot, ki vágyja, hogy legyőzd.

 

Ford.: Csapó Jenő 

Forrás: Vigilia XII. évf. 1947. január


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése