Lányok, lengő ruhákban, lebegő
Aranyvásznán az esti napsugárnak,
Fátyol pillék a zsongó víz felett,
Összefogózva körbe-táncot járnak.
Oly fiatalok, oly könnyűdedek,
Le sem verik a fűről a zománcot,
Lejtenek, ezeréves dallamon
Kétezeréves hajdoni táncot.
Mögöttük mosolyog a Balaton:
A pillanatnyi hullámok zsibongnak
Tízezeréves altató zenét
A százezer esztendős Badacsonynak.
Fölöttük száll az égő napkorong:
Pufók gyerekarc, a játék hevében
Pirosra gyúlt, most várja a kiságy.
Millió éve így pi hent el épen.
Mögöttem Pest felé, Páris felé,
Lohol a jött-ment vonat sivalogva.
Elönt egy mérhetetlen nyugalom,
És fölnézek a rejtett csillagokba.
Forrás: Vigilia XII. évf. 1947. március
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése