Őszi, híg nap, bágyatag,
a gyümölcs lehull a fáról.
Még egy hosszú délutánon
csönd fészkel az ég alatt.
Érc csendül, vesző, halott,
egy fehér állat lerokkan.
Lányok hangja nyers dalokkal
a levélhullásba rogy.
Szín kel Isten homlokán,
a téboly lágy szárnya rezdül.
A dombon árny fut keresztül
éjszín korhadás nyomán.
Alkony békessége vár;
gitárok borúja réveszt.
És az enyhe lámpafényhez
félálomban térsz be már.
Ford.: Vidor Miklós
*) Georg Trakl, osztrák lírikus, 1887-ben született Salzburgban. Részt vesz a világháborúban s itt tör ki rajta, 1914-ben, rég lappangó búskomorsága. 1914-ben, a krakkói helyőrségi kórházban hal meg. Versein az átszellemült művész áhítata sugárzik, a félig már a túlvilágban levegő lélek derengése. Tiszta, égi szemlélet, gyermeki naivitás és transzcendens lendület hatja át éteri költészetét.
Forrás: Vigilia XII. évf. 1947. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése