2020. jún. 18.

Georg Trakl (1887-1914): A délutánba suttogom

 

Őszi, híg nap, bágyatag,

a gyümölcs lehull a fáról.

Még egy hosszú délutánon

csönd fészkel az ég alatt.

 

Érc csendül, vesző, halott,

egy fehér állat lerokkan.

Lányok hangja nyers dalokkal

a levélhullásba rogy.

 

Szín kel Isten homlokán,

a téboly lágy szárnya rezdül.

A dombon árny fut keresztül

éjszín korhadás nyomán.

 

Alkony békessége vár;

gitárok borúja réveszt.

És az enyhe lámpafényhez

félálomban térsz be már.

 

Ford.: Vidor Miklós

 

*) Georg Trakl, osztrák lírikus, 1887-ben született Salzburgban. Részt vesz a világháborúban s itt tör ki rajta, 1914-ben, rég lappangó búskomorsága. 1914-ben, a krakkói helyőrségi kórházban hal meg. Versein az átszellemült művész áhítata sugárzik, a félig már a túlvilágban levegő lélek derengése. Tiszta, égi szemlélet, gyermeki naivitás és transzcendens lendület hatja át éteri költészetét.

 

Forrás: Vigilia XII. évf. 1947. április

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése