Rászakadtak a nyári záporok…
A csemete remeg és tántorog.
Paskolja jég és korbácsolja szél,
Vékonyka törzs: de a gyökér acél.
Bimbója igérettel volt teli:
Immár gyümölcse ízét érleli.
Egy hajszálát nem vesztheti el,
Míg meg nem adta, amit adni kell.
Forrás: Vigilia XII. évf. 1947. június
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése