Csinom Palkó… (1705)

1.

Csinom Palkó, Csinom Jankó

Csontos kalabérom.

Szép selymes lódingom,

Dali pár pistolyom.

Nosza rajta jó katonák

Igyunk egészséggel

Menjen tánczba ki-ki köztünk

Az ő jegyesével.

 

2.

Ne bánkódjék senki köztünk,

Menjünk az Alföldre,

Megrontatik kezünk által

Az laboncz ereje!

Szabad nékünk, jó katonák,

Tisza-Duna közi,

Labonczságnak mert nincs sohult.

Ottan semmi közi.

 

3.

Daru-lábú, szarka-orrú

Nyomorúlt németség;

Fut előttünk – retteg tőlünk…

Nyomorúlt nemzetség!

Görbe hátú, mert lenyomta

Füstös muskotéra,

Elfárasztott – elbágyasztott

Dióverő pózna…

 

Tűzes madzag, apró csollong,

Lompos az gatyája, -

Tárva-nyitva mindenkinek

Nagy, éhhel-holt szája,

Toldott-foldott, tetves-redves

Minden portékája,

Kalapjának nedvessége,

Lefügg karimája.

 

5.

Renddel állván, nagy sokaknak

Meggyőzik az társát,

Ebről-ebre hagyják

Béka-sütő nyársát.

Elig nyilik fel az szája

Berdó kiáltásra:

Korog-morog üres hasa,

Siet jóllakásra…

 

6.

Rendeletlen öltözeti,

Csúfot pántlikája

Nem érne egy aba-dolmánt

Minden portékája.

Lapos gutta megütötte

Bornyúbőr-iszákját,

Kebelében legelteti

Sok ezer marháját.

 

7.

Mely marhának tetű neve –

Tartsa ő magának,

Nyúzza rendre, jó lesz bőre

Bornyúbőr-iszáknak.

Mert ő igen gyenge nemzet,

Szokott effélire,

Országában eleget kap

Menjen hát helyére!

 

8.

Mit vitézkedünk (azért)

Jó kurucz vitézek,

Mert ezeknek drágább kéncsét

Én soha nem lelek.

De gyűlölöm; mert nyomorú, -

Mégis kevélségre

Ládd, majd feldől, - mégis indul

Magyarok vesztire.

 

9.

Kicsirázott eb-agyara

Az magyar czipóra;

De megváslik foga bele –

Lészen még oly óra!

Sok tokosnak mentél te már

Éltének végére,

Szabadoson öszvementél

Ütközetből véle.

 

10.

Sok szerencsét próbáltál te

Vélünk német ellen;

Holott soha nem voltál te

Szerencsétlenséggel.

Sok czifornyás német urat

Rabságra hajtottunk,

Sok kalapot mezőségen

.        .        .        .        .

 

11.

Nosza, most is űzzük-vágjuk

Mint ellenségünköt, -

Mutassuk meg nemzetünknek

Jó vitézségünköt!

Fut a tokos, tüzes madzag

Kihúll a kezéből,

Őszi keserű gombája

Kidől az fejéből.

 

12.

Utána kurucz! utána!

Tied az puskája

Enyim pedig az kanczája, -

Tied a lódingja.

Rajta Miska, rajta

Az tüzes labanczon!...

Miénk lészen az nyereség

Mind, az derék harczon.

 

13.

De mindezek fegyverekkel

Nem érnek egy pénzt is,

Hanem vedd el a szablyáját,

Üsd el a fejét is.

Az nagyszájú horvátnak is

Fekete csizmája,

Hosszú nyakú, kurta farkú

Görcsös paripája.

 

14.

Egy rossz, rozsdás kalabérja,

Életlen szablyája

Csípás szemű kanczájával

Együtt van kvártélja.

Noha éhhel csak meg nem (hal),

Nincs benn takarmánya, -

Sokszor száznak sincs közöttük

Egy pipa dohánya!

 

15.

- A vitéz kurucznak van

Szabott dolománya,

Sarkantyús csizmája

Futó paripája.

Az gyalog kurucznak

Van frissen járása,

Mint Pelagus lónak

Van sebes futása.

 

16.

Vitéz karja; lábaiban

Karmazsin csizmája,

Gyöngygyel fűdzött az bocskora,

Ezüstös kapczája.

És van czifra farkasbőre

Kurta kis dolmánya

Nyakában függ gyöngygyel füdzött

Csontos kalabéra.

 

17.

Fényességgel mind berakva

Aranyos szablyája,

Nyuszttal béllett az süvege,

Csillagos forgója.

Patyolat az kurucz,

Gyöngy az felesége,

Hetes vászon az labonczság,

Köd a felesége.

 

18.

Nosza, tehát hadnagy uram,

Dúljuk fel jószágát,

Mind ellenségünknek

Hajtsuk el marháját!

Ha ránk támad, az pénziért

Vágd be az ajtaját,

Fúrd meg az hordaját,

Idd meg mind a borát.

 

19.

Az parasztembernek

Fogd meg az szakálát,

Hajtsd el az marháját –

Verd pofon ő magát.

Az labonczság takarodjék

Nemes országunkból,

Hogy végtire szallag-szíjat

Ne vágjunk hátából.

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 119-120. – Bp., 1903.