A kezdetből.
Ó az régiektől elfajult nemzettség,
Hiredben, nevedben korcsosult nemesség
Mióta köztetek nincs az egyenesség
Ily rútul azóta prédál az ellenség.
Ameddig egy szívvel fogtál, magyar fegyvert,
Volt-é oly nemzettség, aki téged megvert?
Kardod minden ellen, diadalmosan nyert
Sok préda-nyereség lábad alatt hevert.
Hol a szép hir, szép név, szép drága nyereség?
Kit elődben rakott sok hódolt nemzetség,
Vagy harczokon adott a győzött ellenség?
Mind elprédálta azt az egyenetlenség.
Tedd félre nemzetem ezt a délczegséget,
Mint régen kövessed az egyenességet,
Ne fogyasd magadat, találsz ellenséget.
Ki majd ránt nyakadra siralmas inséget.
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 103-104. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése