Idegen nemzet van rajtunk,
Jaj, igen sanyargattatunk,
Ránk jöve, mint a zsidókra
Szörnyű egyptomi iga.
Pusztítják édes hazánkat,
Elvonják mi javainkat,
Nevetvén mi siralminkat –
Csikorgatják ránk fogokat.
Még lelkünkben is gyötrenek
Az igaz hitért gyűlölnek.
Egy helybül másra üldöznek,
Templomidbúl kiűztenek.
Föltötték, hogy háborgatnak
És hitünkben meg nem hadnak;
Fegyverrel arra hajtanak
Az mit magok gondoltanak.
Avvagy bujdosókká tesznek,
Az kik állunk ő ellenek,
Minket koldulni kiűznek
Hazánkbúl, avagy megölnek.
Tedd semmivé tanácsokat!
Verd a földhöz hatalmokat!
Csúfold meg találmányokat –
Szánd meg az mi siralminkat!
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 115. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése