Bezerédi nótája

1.

Sárvár alatt sűrű berek a Csere:

Leskelődő labanczokkal van tele;

Sűrű berek még sincs annyi levele –

Mint a mennyi lompos labancz bújt bele.

 

2.

Héja madár le-lecsap a fölyhőbűl…

Lovas labancz ki-kicsap az erdőbűl,

Kuruczot lát, hertelenül megpördűl,

Tőrbe csalni úgy akarná, de nem gyün.

 

3.

Kuruczokat Bezerédi vezeti,

Ki a kardját német hússal eteti,

A csújtárját német vérrel festeti,

Tíz-húsz rácz ha reágyün, csak neveti…

 

4.

Bezerédi tánczoltatja a lovát,

Villogtatja rettenetös pallosát,

Dobot veret, fuvatja az trombitát,

Meg is indúl, odacsap, meg hátat ád.

 

5.

Bolond észszel a rácz magát elhívé;

Csak úgy árad a berekből kifelé,

Szép térhelyre Bezerédi kivié,

Ott egyszersmind arczúl fordúl s vág belé.

 

6.

Az német is kiözönlik rácz után,

Gyalog vagyon, a kurucz jó paripán;

Bezerédi hires serény kapitány:

Közre kapja, vágja, rontja szaporán.

 

7.

Bezerédi hires vitéz kapitány:

Sarabolja-darabolja magyarán.

Az német is neki búsul egynihány,

Rája támad, lüvés esik az lován.

 

8.

Bezerédi elvesztette az lovát,

Bukompanni megtalálta a nyomát;

Odaugrat rázza hegyes dragonyát…

Bezerédi gyalog is nagy harczot ád.

 

9.

Az sok labancz mikoron rárohana:

Bezerédi csak egyedűl ott vala,

Jó kardjával hármat-négyet suhinta –

Németekben tágosságot úgy csapa.

 

10.

Párduczbűrét az nyakábúl levonák,

De az árát életekkel megadák;

Odamennek egynihány jó katonák –

Dandárját az németnek ott megnyomák.

 

11.

Több kurucz is, hogy meglátja ezeket,

Bátorodik, űzi mint az ebeket…

Bezerédi maga űz egy sereget,

Sárvár felé úgy hajtják a németet.

 

12.

A Rábában vértűl híznak a halak,

Véres vizben egymásra tátogatnak.

Dicsírgetik Bezerédit magoknak:

Hogy ő volna fundátora javoknak.

 

13.

Német testek buritják az parragot,

Vadmadarak lakodalmat laknak ott;

Dicsírgetik Bezerédit, Baloghot:

hogy nekik oly rakott asztalt rakatott.

 

14.

Kél a szél, a fákat vigan legyinti:

Kuruczokat a jó Isten segiti, -

Országunkat még egyszer megépiti,

Német ebtül valahára megmenti.

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 123-124. l. – Bp., 1903.