Felköszöntés

- A régi magyaroknak borköszöntő szólások ily szavakkal végződött. –

 

Rosz az anyja rosz embernek, egy szó ugy mint száz!

A ki minket hátunk megett, nem szemben gyaláz.

Ollybá tartom rosz embernek reám szólását;

Mint szeméten gubás ebnek az ugatását.

Hadd koptassák a nyelveket haszontalanul;

Engem sem hágy én Istenem gyámoltalanul!

Ökör iszik kelve, ember barátságért.

Jó bor e’ gazda

Jó szőlő hozta,

Az Úr Isten áldja meg

A ki ezt kapálta,

A ki ezt hozatta

A ki ezt megissza.

Iszsza már! Iszsza már!

Kend isz – szamár!

Ez a pohár bujdosik –

Illyen a barátság!

Kézrül kézre adatik –

Illyen a barátság!

Nosza pajtás tölts innom

Illyen a barátság!

Feljebb töltsed poharam

Illyen a barátság!

Illyen, illyen, illyen az illyen az barátság!

Egyet tojik a fürjecske – rirom, rárom, rárom!

Retye-rutya, szénám renden, rendem, rendem, rárom!

Sárga rigó – tarka turó-rezes kalapácsot

Bükkfa-nadrág, tüdős hurka, mámoros kovácsot.

Komámasszony félre csapta paszomántos kontyát –

Czigányasszony ölbe hordja visító porontyát.

Förödjünk meg komámasszony elég nagy a kádja,

Hagyma, répa, répa retek légyen kamarába!

Jaj de bolond ének, pajtás, se füle se farka!

Száz esztendő kanverébnek – száz esztendős kanverébnek

Hátul van a farka, hátul van a farka.

Veszszen el a világ, maradjon a szőlő:

Mely kapálás nélkül légyen mindig termő;

Torkainkat nedvesítse

Az elménket ékesítse,

Hajts! hajts, hajts! egy itallal fel is hajts!

Nosza pajtás: te is hajts –

Vagyon egy főváros, melynek neve Buda,

Buda mellett egy víz, melynek neve Duna,

A Dunába egy hal, melynek neve harcsa:

Egymás-szeretőket az Úr Isten tartsa!

Éljenek azok

A kik igazok!

A kik nem igazok:

Légyenek gazok!

Adjon Isten minden jót!

Tele légyen mind a pincze, mind a bót;

Ne légyen a ruhánkon semminémű fót,

Szolgáljon a magyarnak oláh és a tót!

Adjon Isten minden jót!

Bort, pecsenyét, olcsó sót,

A lengyelnek sok borsót, -

A németnek koporsót.

Adjon Isten egészséget,

Magyarok közt egyességet

Bort, pecsenyét, békességet –

Szép, jó feleséget!

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 149-150. l. – Bp., 1903.