Oláh Geczi románcza

1.

Oh gyönyörű tavaszidő!

Szerencsétlen új esztendő!

Az kit akarsz megújítasz, -

Engem pedig szomorítasz.

 

2.

Gyerünk alá jó katonák,

Az alföldre, Kecskemétre,

Ott próbáljunk jó szerencsét –

Talám Isten jobban adja!

 

3.

Mennek vala az alföldre;

Oláh Geczi vitéz legény

Talál elől egy nagy őzet,

Mindjárt mondja fakó lónak:

 

4.

„Édes lovam, fakó lovam

Érjük el amaz nagy őzet!”

Az fakó ló csak eléri,ű

Oláh Geczi csak ellövi.

 

5.

Mindjárt mondja az urának:

„Uram, uram, Oláh Geczi –

Ne kergess én rajtam őzet,

Ha törököt nem fogsz, nem vágsz!”

 

6.

Paripája mindaddig fut,

A míg ura ahhoz nem jut;

Habos tajték róla szakad.

Elesvén egy árkon akad.

 

7.

Vigy ki innét jó lovacskám,

Szépen nevelt jó maczkókám!

Hidd el, bizony meghízlallak,

Őz után már nem nyargallak.”

 

8.

„Mondám, rajtam bátor szivvel

Pogányt vághatsz erős kézzel:

De te kétélő tőröddel,

Őzet űztél fegyvereddel.”

 

9.

„Hozz ki mégegyszer jó lovam,

Meglátd: törökre lesz utam;

Bor, pecsenye lesz abrakod –

Nem lészen többé panaszod.

 

10.

Hordozd bátran bús szivemet,

Keresd fel régi kedvemet;

Hidd el, majd az pogány oszol,

Oláh Geczi az  hol harczol!”

 

11.

„Ülj fel hát, ne félj töröktől:

Én is hízom pogány vértől;

terjeszd tovább nagy hirdet –

Keményítsd meg fegyveredet!

 

12.

Látod hazád rontására

Népednek elrablására

Miként pogányság készűlne –

Hogy bennetek elvesztene.”

 

13.

„Éltem nem szánom hazámért,

Királyom maradásáért;

Hírem s nevem lesz nyereség,

Nem prédál többé ellenség.

 

14.

Pórteleki, hazánk fénye,

Buga Jakab nagy reménye

Jászberényi is népestől

Majd hozzánk jön seregestől.

 

15.

Ellenségünket töressük

Merges nyillal sértegessük

Majd sok török test lesz eves

Kiknek nem kell kávé leves.

 

16.

Minden vitéz józan légyen

Hiában zsoldot ne végyen;

Szerezzen jó hírt népünknek:

Ez volt tárgya fegyverünknek!

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 136. l. – Bp., 1903.