2020. máj. 16.

Tatár rabságban levő erdélyiek dala (kurucz dal)


Menj el édes szolgám,

Tekints meg szép hazám,

Akarja tatár  hám:

Csak hozz választ hozzám.

 

Mondd meg szép Erdélynek,

Búban borult népnek,

Főfő vármegyéknek,

Az székely községnek.

 

Ha kérdik mint vagyunk?

Mondd meg: rabok vagyunk,

Térdig vasban járunk,

És csak sarcoltatunk.

 

Kezeink bilincsben,

Tömlöc fenekében

Vagyunk nagy inségben –

Tatárok kezében

 

Megsarcoltam volna

Húszezer tallérban:

De az pogánytatár

Csak meg sem hallotta.

 

Idegen országra

Hordoz szerteszéjjel,

Sürű számú pénzen

Ád török kezében.

 

Kemény János urunk

Ország hűségére

Egyaránt közli velünk

Az rabságnak terhit.

 

Tizennyolcz ezeren

Vagyunk nagy inségben;

Tatárok kezekben

Szörnyü inségekben.

 

Nyolcszázat hajtottak

A vörös tengerre,

Mint ártatlanokat

Az veszedelemre.

 

Kérjük szép Rákóczit

Mint kedves urunkat:

Szánja meg gyermekink

Özvegy feleségink.

 

Bízunk az istenben

Hogy még jövendőben

Kiszabadít minket,

Könyörűl népein.

 

Tatár udvarában

Hideg cellájában

Sötét kamorában

Tartnak nagy rabságban.

 

Elváltozott színünk,

Elhervadott orcánk,

Béesett két szemünk,

mint az írott képnek.

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 122. l. – Bp., 1903.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése