Báró Listius László: A Magyar Marsból

- Erdődi Péter Lovasai.

 

Fegyverderék s páncél, a kikben van acél,

Csaknem mindeniken volt;

Farkasbőr soksága s lovaknak jósága

Alattok látható volt;

Mint villám ugy fordúlt, mustrára ha toldúlt,

Éleszár tőr kezekben volt.

 

Márs iskolájában s Bellona hadában

Mivel vastag emberek,

Hercules módjára gerjedtek haragra,

Két élű a fegyverek;

Már sok török vérben híztak, csak mezőben,

S sokat próbáltak ezek.

 

Sisak a fejekben s paizs a kezekben,

Fénylik kece hátokon;

Vérbe úszó szablya (lesz töröknek gondja!)

Vagyon az oldalokon;

Sasszárny süvegekben s bátorság szívekben:

Így repűlnek lovakon.

 

Serények, mint sólymok, szükségkor villámok,

Sok török vért ontottak,

A kik országokért s édes hazájokért

Nagy próbákon forgottak;

Tulajdon koncokért s magok javaiért

Pogánynyal megmordúltak.

 

Erejek oroszlán, mérgek bennek sárkány,

Biztatják is magokat;

Nem mérsékelhetik – bár ugyan tettetik.

Meggyúladt haragjokat;

Majd helyre állítják, pogányt ha ronthatják

Gondolják, hazájokat.

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 103. l. – Bp., 1903.