„Az világhoz szabott ének”

Visszajár az idő az világ elfordúlt,

Az ég mindenestől az föld alá szorúlt,

Tenger az egeknek homályában borúlt, -

Még illyen nagy csoda nem hallatott sohúlt.

 

Csillagok az földen, vadak égen járnak,

Halak az erdőben, fák alatt sétálnak,

Kősziklák vizeken kedvekre uszkálnak,

Az levegő-égben gályák hajozkálnak.

 

Vert viszen veretlent, vak épszemöt vezet,

Sánta futhat jobban, ép láb mankon mehet,

Rák jó lovat kifut, bolha vajat gyölthet, -

Ha már por és paraszt nemessel feltehet.

 

Egér vadmacskát fog, galamb ölyvet kerget,

Ürge fog rákokat, czinege sast mellyeszt,

Kappan gerint eszik, bárány farkast emészt,

Szúnyog zúgásából teve szenved nyögést.

 

Kövi hal vidrát rág, legyek fognak fecskét,

Tyúkfi kányát elkap, beteg doctort gyógyít,

Kígyó gólyával él, méh praedál nagy medvét,

Az rongyos czifrán jár, kopasz festi fejét.

 

Az poros útakon kompon hajozkálnak,

Hajosok vizeken fataligán járnak,

Békót penget (lába) a szép szabadságnak,

Az rabság ott sitál, hol tetszik magának.

 

Az tenger porrá lész, Aethnán megfagy az tűz,

Hajós maga után Dunán nagy csapást űz,

Ha kard sisakot ront, ptrücsek darázst elűz,

Balsamumnál kedvesb ama rút vargabűz.

 

Az szabó törvényt szab, timár armálist ír,

Mint az pudli farka – ollyan az nemes vir;

Kovács bocskort csinál, ötves nagy vasat vér –

Mindazkettő, higyjed, egy jó batkát nem ér!

 

Varga varr tanácsot, a szücs megcsinálja,

Az ország törvényét takács magyarázza,

Gombkető és borbély azt deliberálja, -

Bolond ember azért, valaki megállja!

 

Csiszár, csizmazia az Tripartitumot

Talpbőrre foldozza az nagy decretumot;

Bárddal faragja ács privilegiumot…

Hát ki becsülje meg az illy statutumot?

 

Az pór itt elébb ül az úri rendeknél,

Az ultimus status feljebb az elsőnél,

Jobbágy birságot vét urára ezeknél,

Ama füzfa p olgár kedvesebb nemesnél.

 

Mennyi bátorság van polgárok szivében,

Hány réf okosság van polgárok fejében

Mennyi igaz garas prokátor zsebében;

Annyi igazság van ezek törvényében!

 

Mint szekér hat ökret, hintó hat lovat húz,

Nyúlt mint agarat űz, szarvas ugy vadászt nyúz,

Vagymint márványkőből lehet fekete tyúk, -

Úgy érti az dolgot az ultimus status!

 

Diszónak az moslék, nem az finum gyömbér!

Agg ebet sem illet festett hintó-szekér,

A szamár hátára arany-nyereg sem fér…

Vedd jó neven eztet, a ki vagy nemes vér!

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 137-138. l. -– Bp., 1903.