Az alföldi csikos

Rákosnál a pesti vásárrul

Egy Tiszántul való fcsikos bundástul –

Tiszántul, bundástul, vásárrul.

 

Egy pát itcze jó borra béfordul,

S ott mulat egy Dunaföldi magyar úr –

Tiszántul, béfordul, bundástul.

 

Kérdi ez a csikostul tréfábul:

Tudnak-e a Tiszántul magyarul?

Tiszántul, magyarul? tréfábul.

 

A csikos azt feleli a bundábul:

Ezt talán az úr kérdi, nyájasságbul?

Tiszántul, bundábul, nyájasságbul.

 

És ha az úr ezt kérdezi tréfábul:

Megmondom én mit itéljék, hallj’ az úr!

Tiszántul, tréfábul, hallja az ur!

 

Némelyek azt mondják, hogy Tiszántul

A ki nem tud magyarul megtanul;

Tiszántul: magyarul megtanul.

 

Mások pedig mondják, hogy Dunántul

A ki nem tud magyarul: nem tanul;

Dunántul: magyarul nem tanul.

 

Dunántul a magyar iszik klázlibul,

Megeszi a roszprádlit czintálbul,

Dunántul: klázlibul, czintálbul.

 

Tiszántul a magyar iszik kancsóbul,

Eszik fa-, cseréptálbul, vagy bográcsbul.

Tiszántul: kancsóbul, bográcsbul.

 

Láttam én egy koldust Dunántul:

Kenyeret sem tudott kérni magyarul.

Dunántul: magyarul – mely roszul!

 

Koldúlt ellenben egy kopasz Tiszántul;

Tököli sem tudott jobban magyarul;

Tiszántul: magyarul hatalmasul!

 

A dorogi csaplárosné Dunántul

Mikor beszél magyarul; majd megful.

Dunántul: magyarul majd megful.

 

Hajdu-Dorog városában Tiszántul:

Prédikál az orosz pap is magyarul;

Tiszántul: magyarul, nem oroszul.

 

Tiszántul szép nemzetünknek szájábul

Gyenge kegyes hangzásában a szó hull, -

Tiszántul, szájábul, a szó hull.

 

Oda fel pedig többnyire, Dunántul:

Nyelvünkön sokaknak foga megritkul;

Dunántul magyar szón megritkul.

 

Többet mondanék az urnak tréfábul;

de sietek hazafelé Tiszántul;

Tréfábul igy tanul, - megindul.

 

Bocsánat pedig uram a tréfárul;

Éljen a sok dunaföldi magyar úr!

Tiszántul, Dunántul –

Éljen a sok drágavérü magyar úr!...

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 148-149. l. – Bp., 1903.