Jaj nekem szegénynek

Jaj nekem szegénynek

Idegen legénynek

Ki mast utra indulok;

Szokatlan helyekre,

Hegyekre völgyekre

Immár ma s holnap jutok,

Az én asszonkámnak

Szép palotájának

Füstire csak vigyázok.

 

Szűzek szép virágok

Én vagyok példátok –

Istennek szolgáljatok,

Hogy itt ez világon

Az szerelem miatt

Tőrben ne akadjatok,

Bánat, keserüség

És siralom miatt

Ti el ne hervadjatok.

 

Nohát édes lelköm

Kihez hajtsam fejem?

Mert nincs nékem szerelmem, -

Sok irigyek miatt

Gonosz nyelvek miatt

Elhagyattaték tülem;

Kegyetlen vadakkal

Avvagy farkasokkal

Együtt hagyott már engem.

 

Siralmas életem

Szomoru én lölköm.

Nincs semmi keservesem:

Mert még az vadak is

Az oroszlánok is

Még ők is szánnak engem.

Szép szavú rigocskák

Csácsogó szajkócskák

Együtt siratnak engem.

 

Adta volna Isten

Az te szépségedet

Hogy ne láthattam volna,

Vagy anyád méhében

Soha ez világra

Ne sz6ülettél volna.

Adta volna Isten:

Az te szépségedben

Ne részesültem volna.

 

Lölköm szép asszonyom

Mondd meg szolgálatom:

Hogyha köllök-é, vagy nem?

Mert az hajnalcsillag,

Mikoron el-föl jün:

Fülemüle akkor szól,

Az ő szép szavával

És szép énekével

Hasogatja ő szivét.

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 146. l.– Bp., 1903.