Bujdosó Rákóczi (Régi népének.)

Kiállott Rákóczi

A munkácsi sánczra,

Reá támaszkodék

Pántos pallosára.

Reá támaszkodék

Pántos pallosára, -

Reá rívalkodék

Az rézdobosára:

 

„Dobosom, dobosom,

Udvari dobosom!

Most néked megmondom:

Ne azt verd, hogy: Mars, mars!...

De azt verd, hogy: Rajta!

Ördög nyúzza anyádat –

Ne úgy verjed dobodat!

Ne úgy verjed, mint eddig:

Isten tudja, hogy lesz, mint?

Hanem úgy verd: Rajta!

Rajta, rajta, rajta!

 

Úgy verd: a föld rengjen,

Ég is visszazengjen,

A ki él, meghallja, -

Sőt azt is, ki halva

Fekszik, felriaszsza:

Rajta, rajta, rajta!

Én hires vezérim:

Bottyámon, Bercsényim,

Pekrym, Bezerédy,

Kik vagytok vitézim:

Rajta, rajta, rajta –

Utolsó nagy harcra!”

 

- Halálos nehéz köd

Mindent búsan béföd;

Jobb is, ha nem látja:

Mert csak szive fájna –

Tán meg is szakadna…

Dobos már dobolhat,

Rákóczi únszolhat:

Rajta, rajta, rajta!...

A tábor, a tábor

Zászlóit lehajtja

A majthényi páston, -

Szegény kurucz tábor…

Hajh, Károlyi Sándor!

 

„Hajh, Károlyi Sándor,

Károlyi Sándorom!

Hová lött, hová lött

Az én szép táborom?

Most rejá kérdelek:

Felelj meg érette!

Kénszerítlek letött

Hétszeres hitedre;

Valld bé, ne is tagadd:

Eladtad jó urad!

 

- Úgy lészen még dolgod

Néked, mint Júdásnak;

Bosszút áll, nem hagyja,

Igaz maradékja

Hív esze Tamásnak

Nagy Bóné Andrásnak,

Meglásd csak, meglásd csak!

 

„Nem kérem én az országom,

Inkább világgá bújdosom.

Úgy is tudom már:

El köll mennem már!...

Kovácsom, kovácsom,

Udvari kovácsom!

Fordítsd meg a patkót

Hódos paripámon,

Az elejét hátra,

Ne fordúljon vissza!

Úgy sem jövök vissza

Szép Magyarországra!

 

„Két országom, népem:

Vitéz magyar, székely,

Az Isten megáldjon!

Patak, istenhozzád, -

Német már a gazdád!

Isten hozzád Munkács:

Engem többé nem látsz,

Legkedvesebb várom!...

Én édes hazámot,

Szép Magyarországom

Már többé nem látom, -

Már többé nem látom.”

 

„Eljön még az idő,

Szegény Magyarország –

Megátkozod te még

E keserves órát!...

Idegen nemzetnek

Be súlyos a járma!

Régi vezérének

- Tulajdon vérének –

Sírva néz utána,

Sírva néz utána…

 

„Szeret Magyarország,

Óhajt Erdélyország,

S hóltig szán, hóltig bán, -

Még a gyermekök is

Tudom, visszakíván!

Mikor rég elmentem:

Visszasóhajtatok!

Mikor rég meghóltam,

Akkor is sirattok.

Haló porombúl is

Feltámasztanátok, -

Összeszednétek még

Porhanyó csontimot!...”

 

„A merre a tenger zúg,

A merre a szél jár,

Csillag lehanyatlik, -

Ott nyugszom meg én már.”

 

- Beh szomorún szól a

Rákóczi rézdobja,

Nem mondja már: Rajta!

Rajta, rajta, rajta!...

Hanem azt dobolja,

Messzéről zokogja:

„Szülőföldem, bölcsőm,

Te bús Magyarország!

Immár istenhozzád,

Immár istenhozzád!”

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 129-130. l. – Bp., 1903.