„Mint sebes szelek zúgási,
Tenger vizek áradási,
Ollyak mint vizek folyási
Bánatimnak újulási
Békességes tűrés kell hát
Melylyel vigasztalja magát
Bús szivem szomorúságát
Bízza Istenre fájdalmát.
Jaj nékem szegény fejemnek,
Nincs segítője igyemnek,
Sem szánója ínségemnek…
Így kell múlni életemnek!
Véget vetek verseimnek
Mert nincs benne bús szívemnek
Vigasztalása lelkemnek, -
Sőt áradása könnyeimnek.”
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 114-115. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése